Hófehérke történet (1/4)

 Itt a második történet első része. Igazából csak azért írtam, hogy (1/4), mert nem tudom előre, hogy hány részre osztom. Azért remélem tetszeni fog ez is. Komizni természetesen lehet. Dothi.xx
Élt egyszer, egy messzi-messzi országban egy kis királylányka. Forró nyáréjszakán született, bőre pedig fehér volt, mint a hó. Úgy is hívták: Hófehérke. Ahogy teltek-múltak az évek, bájos gyermekké cseperedett. Mindenkit elbűvölt ártatlan kedvességével. Egy napon édesanyja, a királyné megbetegedett, és nemsokára meghalt. A gyászidő leteltével a király újra megházasodott. Az új királyné gyönyörű asszony volt, de Hófehérkével sajnos nagyon gonoszul bánt, mert irigyelte szépségét. A király halála után ócska rongyokban járatta a lányt és a legalantasabb cselédmunkákat végeztette vele. A gonosz királynénak volt egy varázstükre. Minden áldott nap megnézte magát benne és így szólt.
- Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?
És a tükör nap mint nap így felelt:
- Nincs nálad szebb a földkerekségen, úrnőm!
Hófehérke nem értette, miért olyan kegyetlen vele a mostohája. Mosolyogva végezte a nehéz munkát és közben arról álmodozott, hogy egy szép napon feleségül kéri egy daliás királyfi. Egy reggel a galambok is helyeslően bólogattak Hófehérke énekét hallgatva:
"Suttogd csak a kútba,
Ha valamit kívánnál,
Ha visszhangot hallasz,
Nem hiába vártál!"
- Bárcsak jönne értem egy királyfi, hogy megmentsen! - suttogta Hófehérke.
Ahogy felpillantott, egy daliás királyfi állt előtte.
- Hozzám jössz feleségül? - kérdezte reménykedve.
- Boldogan! Már alig győztelek várni! - felelt Hófehérke.
Aznap este a gonosz királyné szokás szerint megkérdezte a varázstükrét:
- Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?
Ám ezúttal a tükör így felelt:
"Vérpiros édes ajka,
Haja tejfölszőke,
Mint a hó a bőre hamva,
Hófehérke a neve!"
A királyné szörnyű haragra gerjedt és azonnal hívatta a fővadászt.
- Csald ki Hófehérkét holnap az erdőbe! Öld meg és hozd el nekem a szívét ebben a ládikában, bizonyságul, hogy teljesítetted a parancsomat!
Másnap reggel a fővadász magával vitte a királylányt az erdőbe. Hófehérke nagyon boldog volt, hogy aznap nem kell a nehéz munkát végeznie. Hálából egy szép csokor virágot akart szedni mostohájának. A fővadász ekkor már tudta, hogy nem lesz szíve megtenni, amit a királyné kívánt. A fővadász mindent bevallott.
- A gonosz királyné megparancsolta, hogy öljelek meg! De én inkább végeznék magammal, mint veled, kedves Hófehérke! Majd egy szarvas szívét viszem a mostohádnak bizonyságul. Menekülj gyorsan! Szaladj az erdőbe és soha többé ne gyere vissza!
Szegény Hófehérke csak futott, futott rémülten amíg a lába bírta, majd leroskadt egy kis tisztáson és álomba sírta magát.