Suzypipőke, a jó lelkű és gyönyörű szép árva, mostohája és két mostohatestvére sanyargatásai között senyved. Mígnem aztán egy napon elegáns meghívót kézbesít nekik a küldönc. A királyi udvarban bált rendeznek, melyre meghívják a királyság valamennyi ifjú leányát, hogy közülük válassza ki Niall herceg jövendőbelijét...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű kisleány. Hamupipőkének hívták. Miután édesanyja meghalt, édesapja új asszonyt hozott a házhoz. A mostoha nem szívlelte a kis Hamupipőkét. Nem sokkal azután, hogy Hamupipőke édesapja feleségül vette a mostohát, ő maga is távozott az élők sorából. Több se kellett a gonosz mostohának és két elkényeztetett leányának, Perriellának és Sophiának: szinte rabszolgájukká tették a szépséges Hamupipőkét! Még a Hamupipőke nevet is ők adták neki, hiszen mindig neki kellett a kandalló hamuját kitakarítania, de Perriellának nem tetszett, hogy egy cselédnek ilyen neve van, így Hamupipőke megtarthatta a rendes nevét, és így lett Suzypipőke. Egy nap aztán az udvari futár egy díszes levelet hozott. A gonosz mostoha azon nyomban felbontotta a borítékot. Alighogy elolvasta a levelet tüstént hívatta leányait.
- Sophia! Perriella! Azonnal gyertek ide! - parancsolta. - Ezt olvassátok! A király meghívja a birodalom összes leányát egy nagy udvari bálra ahol is kiválasztásra kerül fia, Niall herceg jövendőbelije. Gyermekeim, ez egy soha vissza nem térő alkalom! Királynő lehet belőletek! - ujjongott a mostoha.
- Én is elmehetek? - kérdezte bátortalanul Suzypipőke.
- Te? Ugyan már! Pont terád lesz majd kíváncsi a herceg! - vihogták a mostohatestvérei. - Csak nézd meg magad a tükörben!
- Pedig az áll a levélben, hogy minden fiatal lány elmehet a bálba - mondta Suzypipőke.
- Na jó, hát legyen! - szólt végül a mostoha gúnyos mosollyal az arcán. -Természetesen, Suzypipőke, te is elmehetsz a bálba. Feltéve persze, ha minden munkával végeztél. No, meg... ha van illendő ruhád is, amibe megjelenhetsz a bálon.
- Köszönöm, nagyon köszönöm! - hálálkodott Suzypipőke, majd nyomban felszaladt a padlásszobájába.
Itt már várta Harry és Louis a két egércimbora, akik folyton ott lebzseltek Suzypipőke szobájában. Nagyon sok barátja volt a szegény árvának: az egerekre és az ég madaraira mindig számíthatott. Ők sosem hagyták magára.
- Tyű, de jó kedve van! - cincogta Louis.
- Meghívást kaptam egy bálra, a királyi palotába. Niall herceg feleséget fog választani az ott megjelenő leányok közül! - ujjongott Suzypipőke.
- Hurrá! - éljeneztek az egerek.
- Jaj, ez a ruha túlságosan régimódi! De talán ha egy kicsit átszabom és feldíszítem, még jó is lesz - méregette egyetlen ruhácskáját Suzypipőke.
Alighogy munkához látott, felcsattant a mostoha kellemetlen hangja:
- Suzypipőke! Suzypipőke! Azonnal gyere ide!
Szegény Suzypipőke kénytelen volt félbeszakítani a készülődést, és lesietett mostohájához.
- Fel kell súrolnod a padlót, és ha végeztél, majd pucold meg az ablakokat! - parancsolta a mostoha.
- De hisz' tegnap már megpucoltam őket! - felelte Suzypipőke.
- Nem baj, akkor pucold meg még egyszer! - hangzott a mostoha válasza.
Így aztán Suzypipőke ismét nekilátott a házimunkához. Ám valahányszor egy munkával végzett, a gonosz mostoha és undok leányai mindig újabbat találtak ki neki.
- Suzypipőke, pucold ki a cipőmet!
- Suzypipőke, azonnal keresd meg a fésűmet!
- Suzypipőke, miért nincs még itt a kendőm?
"Azt hiszem, jobb lesz, ha máris kiverem a fejemből ezt a bált - gondolta magában szomorúan Suzypipőke. - Úgysem fognak elengedni."
- Ó, jaj! - sopánkodott Harry. - Nagyon csúnyán kihasználják szegény Suzypipőkét. Ők maguk meg a kisujjukat sem mozdítják!
- És ami még borzasztóbb, hogy szegénykének nem lesz ideje megvarrnia a ruháját - sajnálkozott Louis.
- Hát akkor varrjuk meg mi! - cincogta egyszerre a többi egér. - Lássunk munkához! Majd mi átszabjuk.
Gyorsan kinyitották az ablakot, hadd repüljenek be a madarak is hiszen nekik is jutott elég teendő a ruha körüli sürgés-forgásban.
Míg a többi egér ollót, tűt és cérnát keresett, addig Harry és Louis belopódzott a mostohatestvérek szobájába, Volt ott aztán minden szanaszét szórva a földön: masni szalag, ilyen cicoma, meg olyan! Volt miből válogatnia a két kisegérnek!
- Jaj! Mit vegyek föl? Nincs egy göncöm! - nyavalygott Perriella. - Ez a selyemszalag már túl régi! - hisztizett és ledobta a földre.
- Most vegyem fel, ezt az ócska gyöngysort? -nyafogott Sophia, és ő is a földhöz csapta a nyakláncát.
Louis a selyemszalagot, Harry pedig a nyaklánot kapta fel.
- Csak csendben! - suttogta Louis. - Nehogy Paul macska felébredjen, mert akkor végünk!
Gyorsan felsiettek a zsákmánnyla Suzypipőke szobájába, ahol már mindenki lázasan dolgozott.
- Nézzétek, mit hoztunk! - kiáltotta Harry. - Selyemszalag és gyöngy.
- Most már biztos, hogy nem lesz párja Suzypipőke ruhájának - cincogta Louis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése